Tokyo Skytree

 Némi számítógépes fennakadás után ez alkalommal hétfői tokiói városnézésünkről számolok be. 

 Mielőtt azonban belekezdek a címben és a szövegben található ellentétről írok. Nevezetesen a blogban a japán nevek leírására a magyaros átírást fogom használni. Jól le lehet írni szépen magyarul a japán hangokat. Korábban is ezt használtam, maradnék továbbra is ennél. Ha mégsem lennék következetes nyugodtan szóljatok. Jelen bejegyzés persze kivétel.

 Szóval hirtelen üresedés történt a központban két hónapos továbbképzésen résztvevő kínai nyelvtanárok városnéző programjában, így mi négyen kaptunk lehetőséget, hogy becsatlakozzunk az Aszakusza és környéke, ill. a tavaly átadott Tokyo Skytree megnézésére. 

 Aszakusza, többek között a közepén lévő Szenszó-dzsi templomkomplexumról, az előtte található híres Kaminari mon (kaminari=mennydörgés, villámlás, mon=kapu) -tól a templomig húzódó bazársorról híres városnegyede Tokiónak. 

 Hömpölygő túristaáradat, portékájukat kiabálva hirdető árusok mindenhol. Mindig nagyüzem van. A japán szuvenírek minden fajtája megtalálható a szamurájos pólótól a kimonóig, a legyezőtől az evőpálcikákig. Aztán lehet kapni dorajaki-t (kis piskótaszerű töltött süti) de van még kutyaruha is. Ha végigvergődi valaki a bazársort, akkor léphet be a templomudvar következő részébe. Impozáns méretű a központi csarnok, és kiemelt fontosságát mi sem jelzi jobban, hogy a japán újév három napja alatt  majd három millió ember (!) fordul meg itt. 

 Sajnos kis felújítás árnyalta a képet, mivel a Kaminari-mon híres papírlámpása nem volt a helyén... Helyette egy molinó árválkodott. 

    

 Rövid nézelődés és a szentélylátogatás után jött kirándulásunk fő célja: a torony. 

 A hivatalos verzió szerint az addigi legmagasabb torony már nem töltötte be szerepét, és az adók és parabolák már nem tudták mindenhová akadálytalanul sugározni adásukat. Nosza, építettek egy majd dupla magasat! 

 Tokió bármely részéről látható óriás, ami megint csak a japán technológiát dícséri. A Tokió torony 333 méteres magasságához képest ez már 634 méter magas. Két kilátó is van rajta. Mi az alacsonyabb (350 m-en lévő) Tenbó Dekki-ig mentünk fel. 

 Busszal vittek bennünket a többi nyelvtanárral együtt a kilátóig. Ott pedig bedarált minket a japános pontosság. Az öt szintes alsó fogadó rész mindenhol látógatókkal teli. Amíg ideges vezetőnk elment a jegyekért, az előttünk lévő csoportos elmékfotók készülődéseit nézhettük. Két csoport egyszerre, négy perces váltással. Utána indulás a liftekhez. Közben a világ jelentősebb tornyait ábrázoló óriási falitérkép. (Persze a tokiói a legmagasabb... Ha valakit érdekel, az alábbi linken tájékozódhat a témában.) 

                                     

 A kis sorbanállás után csomagellenőrzés, majd ismét sorbanállás a négy, egyenként 40 személyes lift előtt. Minden lift más mintás (persze szakura (cseresznye) mintás is volt.)  Kis digitális számláló mutatja az aktuális magasságot. Ötven másodperc alatt emelkedik fel a 350 méteres kilátószintre, ami a maga nemében persze megint világelső. 

 Nem szeretem a magas helyeket. Tavalyról ezt többen bizonyíthatják a Tokió torony 265 méteres kilátója kapcsán. De azt kell mondjam kellemes csalódás volt, mikor kinyílt a liftajtó és kiléptünk a körfolyosóra. 

Szerencsénkre jó volt az idő. Előtte és utána nap is esett az eső. Nem volt szél, ami ebben a magasságban nem elhanyagolható tényező, szóval minden adva volt a gyönyörködéshez a kilátásban. 

 Leszámítva a sok-sok embert és a másodpercenként felhangzó "vááá, kirei deszu neee"-kiálltásokat, tényleg lenyűgöző a látvány. A tízemeletes házak, mint gyufásskatulyák, a magas felhőkarcolók itt-ott kiemelkedő dobozoknak látszanak csupán. Kétszer is körbejártam, akarom mondani körbe fényképeztem a folyosót. 

 A tájékozódást több helyre kihelyezett digitális térképek segítik, amikre ha ráteszi a kezét az ember, az adott terület kinagyítva jelenik meg. (Mondanom sem kell, hogy nem csak a gyerekek kedvence volt). Kis kávézó, egy étterem és a szokásos emlék fénykép van még, amit érdemes említeni. 

                                               

 Sokan vártak még a kb. 100 méterrek feljebb lévő felső kilátószintre, de ezt most kihagytam. Izgalmasabb volt lefelé menet az üvegpadló, amin nem tudtam megállni, hogy ne ugráljak egyet szomszédaim őszinte megdöbbenésére...  Az ember az üveglapra állva látja a szerkezetet alkotó felkúszó vas/fém csöveket. A tájékoztató szerint a régi ötszintes pagodák építésének mintájára ebbe is tettek középre egy központi oszlopot (cirka 375 m hosszú), amiben található egy vészlépcső 2.523 lépcsőfokkal. Ez és a külső hálószerű szerkezet külön mozgása maximum 50%-al csökkenti a rezgéseket, kilengéseket. 

Még egy adat. Az alapját is jól előkészítették. Ötven méterrel van a földfelszíntől az alap alja. 

Kicsit borsos a jegy ára (felnőtteknek 2.000 jen, kb. 4.700 Ft + 1.000 jen a felső kilátóig) de azt mondom egyszer érdemes kipróbálni! Ese tíz óráig fogadja a látogatókat a torony, így az esti kilátást is meg lehet csodálni.

Haladóknak: A 634 méteres magasság nem véletlen. A környéket régen Muszasi-nak nevezték, japánul mu=6, sza=3, si=4. (Még a telefonszámukban is szerepel (0570-55-0634)