Pont egy hét telt el az utolsó bejegyzésem óta. Nem mintha nem akartam volna írni már korábban is, de valahogy mindig megtaláltak valami kedves feladattal a tanáraim...
A legutóbbi jelentkezés óta egyébként pont egy tájfun (No. 27) és egy földrengés történt. (megint éjszaka, hogy izgisebb legyen a dolog, ráadásul elég hosszú volt)
Hamarosan szeretném azt is megosztani, hogy hol is vagyok és mit is csinálok pontosan. Eltelt öt hét, mióta eljöttem Magyarországról, azóta kialakult az itteni menetrend, megismertem a tanárokat, a sulit és a többi kensúszeit (azaz továbbképzésen résztvevő tanárt) . Remélem az is érdekes lesz, hogy mit is csinál egy szorgalmas diák (mármint én) Japánban...
Ma viszont még ismét a tv bűvöletében írok.
Hétvégén rendezték a tokiói derbit, amit Aki no Tennósó (azaz őszi császári díj) néven emlegetnek és a tv is közvetít. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy esemény. 90.000-nél több ember látogatott ki a lovira, hogy a császári párral együtt izguljon a befutóig. Aki végül a 7-es számú ジャスタウェイ (dzsaszutavei talán (just a way?)) lett. Mivel elég esélyes volt a ló, nem volt olyan nagy a szorzó, de még így is jutott nyeremény a jól fogadóknak. A díjat a császártól veheti át a győztes. Az sem egy utolsó dolog.
A sok tv műsor között nálam toronymagasan vitte a prímet egy tegnapi adás, ahol a világból összegyűjtött híreken tobzódnak a műsorban szerplő hírességek. A nagy kérdés ezúttal az volt, hogy vajon mire képes az isztambuli egyetemen kísérleti alanyként született nyuszi. Négy választási lehetőséget kínáltak a műsorban résztvevőknek:
A nyuszi újra tudja növeszteni a levágott fülét.
A nyuszi világít a sötétben.
A nyuszi ki tud bújni a bőréből.
A nyuszi is tud tejet adni, annak ellenére, hogy újszülött.
Tippelhettek az emberkék, kis táblácskán, ahogy kell. És ekkor nyílt a stúdió ajtaja és megjelent B. Takesi a nagy sztár, filmrendező, filmszínész, műsorvezető, celeb: egy nyuszijelmezben...
Kezében egy nagy, sárgarépa alakú, füstöt eregető ágyúszerű valamivel, ami ontotta magából a füstöt.
Kedvencünknek szép nagy fehér fülei voltak, aranyos ruhája, kis pon-pon farka.
A megdöbbentem szó nem mond el semmit abból, amit éreztem. Ő mindenesetre nem zavartatta magát, sárgarépa-ágyújával szorgosan lőtte a rosszul tippelőket.
Ilyen szempontból a japn tv-ben nincs kegyelem. Bárkit, bármikor elő lehet így venni, ha az műsor úgy kívánja. Talán Ági írta egy korábi bejegyzés kommentjében, hogy a japán tv-ben előkerülő műsorok előbb-utóbb Európában, majd otthon nálunk is megjelennek. Hár kíváncsian várom...
Addig is pár kép a színész Takesiről.
.jpg)
Ha minden igaz mindkét kép a Momijiben is vetített Outrage című filmhez kötődik, ahol szintén nem a romantikus Takesit ismerhettük meg...
Erről eszembe jutott egy múlt heti tv műsora, ahol egy öltözőállványon lökték be a műsor fő kellékét, egy női kebel alakú tusfürdő- és sampontartót. Egy korábbi műsorra reagálva hozták ismét elő a visszajelzések alapján rendkívül népszerűnek tűnő fürdőszobai eszközt. A dolog úgy működik, hogy egy életnagyságú műanyag női felsőtest megfelelő része van kialakítva tartónak, amibe hátulról lehet beletölteni a sampont ill. tusfürdőt. (ez a kettő Japánban mindenhol együtt jár. a fürdőkben, öltözőkben mindenképp ki van téve egy-egy flakon, így nagyon praktikusan nem a másét orozza el az ember.) Szóval hátulról beletölt, elöl megnyom és jön. Persze kicsit elbohóckodtak a kellékkel a műsorvezetők...
A kommentek voltak az igazán érdekesek. Az életkori skálán meglehetősen széles spektrumon mozgó véleményezők olyan előnyeit emelték ki a terméknek, mint pl.: -akár mennyit is használhatom. -mióta megvettem nem nézem a nőket a vonaton. -kár, hogy nincs még egy cici rajta, mert akkor a balzsam is beleférne, stb. A legédesebb egy hetvennyolc éves bácsi kommentje volt. Ő azt mondta, hogy igazából nem a fürdőszobában, hanem az ágyban használja párnának....
Mindenki nevet, tapsol. Majd az egyik műsorvezető a kamera felé fordul és komoly arccal mondja a kamerába, hogy a tájfun miatt 29-re emelkedett a halottak száma, a helyreállítási munkálatok még mindig megfeszített erővel folynak. Élőben kapcsoljuk a helyszínt...
Aztán az előbbi nyuszis sokkot rögtön feledtette a következő műsorszám. A világ különböző részeinek képviseletében jelentkeztek be a műsorba japánul beszélő külföldiek. Téma a női szépség volt. Mindenki a legszebb nőt ajánlotta a szereplők figyelmébe. Akkorra már Takesi is átöltözött a nyuszis jelmezből és együtt figyelte a műsorban szereplőkkel a "hölgyeket". Hamar kiderült ugyanis, hogy eredetileg nem a szebbik nemhez tartoztak a bemutatott emberek. Volt példa Ausztriából és Taiföldről is. A taiföldi példánál el is időztek, több aspektusból is körbejárva a témát. Nemrég rendezték ugyanis Taiföldön a Miss International Queen szépségversenyt. Mondanom sem kell, hogy az összes résztvevő kicsit korábban még férfiként éldegélt. Az apropót talán az adta a műsorhoz, hogy a világ legszebbje is taiföldi lett.
Ami számomra érdekes volt, hogy miként jelenik meg a dolog Taiföldön a mindennapokban. Mutattak polgármestert, aki minden reggel sminkelés után indult a hivatalába. Ő és a hasonló ladyboy-ok jól látható részei a tai társadalomnak. Jelenleg kb. 300.000 emberre teszik azok számát, akik férfiből nővé szeretnének változni, vagy már meg is változtak, vagy úgy érzik, hogy az igazi identitásuk nő. Összehasonlításként Taiföld lakossága kb. 65 millió fő.
Japánosan körbejárták a plasztikai műtétek árait is. A nagyon elit magán kórházakban kb. 2-2.5 millió forintnak megfelelő összegért szabadítják meg a pácienst feleslegesnek gondolt szervétől. Egy igazi külvárosi "műtőben" ugyanez kb. 300 ezer forint. Mondjuk a sterilitás hagyott némi kívánnivalót maga után. A forgatócsoport ellátogatott egy ilyen rendelőbe. Omladozó fal, a műtőasztal egy kis helység sarkában. Kis váró, zsúfoltság. Az épp esedékes páciens egyetlen fertőtlenítő eljárása az volt, hogy saját magának a wc-ben le kellett öblítenie a lábát (!), majd ráfeküdt az ágyra és kezdődhetett a műtét...
Mutattak egy középiskolát, ahol az 1.300 tanulóból kb. 80-an vallották magukat kathőj-nek. Az iskola vezetése, hogy megkönnyítse dolgukat külön mosdót hozott létre számukra, ahol külön tudtak sminkelni. Aranyos volt a tábla a bejáratnál: egy félig nő félig férfi akak. Az osztályterembe érve aztán már nem okozott különösebb meglepetést, hogy a tanár is ladyboy volt.
Beszélgettem Min-nel a taiföldi csoporttársammal a műsorról. Ő egy észak-taiföldi egyetem japán szakán tanít, és bizony megerősítette, hogy néha az első évben még fiúként regisztrált hallgató a második évben már megnövesztett hajjal, szoknyában, kisminkelve érkezik az órára. (Egyébként kicsit irigykedett is rájuk, mert mint mondta: nagyon ügyesen sminkelnek.)
Ja igen, elfelejtettem elárulni, hogy mi volt a helyes válasz: a nyuszi világított a sötétben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése