Az év első bejegyzésében Boldog Új Esztendőt szoktak kívánni, én is ezt teszem. Remélem a ló éve mindenkinek jó év lesz, sok-sok örömmel, sikerrel, az újévi fogadalmak beteljesülésével!
Nagyon régen írtam, rengeteg minden felgyűlt, amit szeretnék megosztani. Ezért is előfordulhat majd, hogy néhol nem időrendben következnek a bejegyzések, vagy lehet, hogy már aktualitását vesztett dolgok kerülnek elő témaként.
Nem is tudom hol kezdjem. Nekem az idei a második év végém-újévem Japánban. Az első japáni szilveszterem kilenc éve volt. Akkor december 31-én éjszaka az aszakuszai Szenszódzsi templomban voltunk a párommal kb. százezer ember társaságában. Emlékszem a nagy forgatagra, éjfélkor a harangkongatásra. Most viszont "otthon", nyugodtan töltöttük a szilvesztert. Az egész nap különösebb tervezés nélkül zajlott, egy kis bevásárlással, sétálással. Már délelőtt jól indult a nap, mikor is a Docomo telefonos üzlet előtt mobiltelefonokat válogattunk. Na nem a legújabb szumaho-t, (smart phone) azaz okos telefont akartunk beszerezni, hanem a korábbi modellek műanyag másolataiból szemezgettünk kifejezetten oktatási célra. Ezek az utánzatok párszáz jenért voltak kirakva két dobozba. Kiválogattunk öt darabot majd bementünk fizetni a boltba. Nem volt nálam csak 10.000 jenes. (a jól kereső japán tanár), mire az eladó inkább valami aprót kért. Én lobogtatom a kezemben Fukudzava Jukicsi-t (ő van a tízezresen) , az eladó meg egyre kevesebb összeget mond, hogy neki annyi is elég, meg ráadásul év vége van kedvezményt ad. Erre én próbáltam bizonygatni, hogy nálam vagy nagy pénz van, vagy csak pár jen apró. Az eladó végül a kinyújtott tenyeremből kivett 50 jent, hogy annyi is elég lesz. Ez egyébként az eredeti ár 20-ad része volt. Tényleg nem az összeg miatt, de jól esett a dolog. (Vagy lehet, hogy csak szabadulni akart már tőlünk?)
A zsákmány:
Rögtön utána a boltban Azabu városrész volt tűzoltó parancsnokával hozott össze a sors. Persze ez csak később derül ki, először csak annyit láttunk, hogy egy idegen emberke - japán létére meglepő nyíltsággal- próbál angolul szóba elegyedni velünk. A travel szónál mondjuk elakadt, de japánul segítettünk neki, hogy mit is csinálunk. Nem akadt fent a dolgon, csak folytatta tovább angolul mondandóját. Néhány érdekes részletet még elárult életéből, majd ment tovább vásárolni. Kora délután tovább folytatódott a megnyíló japánok sora, egy másik áruházban az eladó elegyedett szóba velünk a kasszánál. Ráadásul egy másik apuka és kis iskolás fia is ott várakozott, és ők is próbáltak szóba elegyedni velünk. Pontosabban a kisfiú angolul tanult és az apuka jó gyakorlási lehetőséget látott bennünk a fia számára.
Idén kilenc nap szünet van egyben, ami még Magyarországon is jól hangzik. Japánban a szilveszter és a január harmadikáig tartó újév inkább családi körben töltött ünnep. Sokan hazalátogatnak ilyenkor- óriási forgalmat okozva az utakon és a közlekedésben- hogy a bővebb családdal együtt ünnepeljenek. Aki pedig nem utazik, az vásárol az ünnepekre. A nagy áruházak már az év végén is nagy leárazásokkal csábítják a vásárlókat. Az élelmiszer részlegen pedig mi egyenesen tömegeket találtunk. Pedig már elsején is rendes nyitvatartással üzemelnek a nagyobb élelmiszer áruházak. Kicsit otthoni hangulatom lett. Ott is mindenki kb. egy évre elegendő készletet próbál felvásárolni az ünnepek előtt, hogy utána még egyszer bevásároljon az ünnepek után. A fogyasztói társadalom szóval itt is működik, 31-én tömeg a boltokban. Egyébként az egész december arról szól, hogy mindenhol karácsonyi díszek, karácsonyfák, szól a karácsonyi zene. Gyönyörű díszkivilágítás az utcákon. Aztán pl. a centerhez közeli áruházban december 25-én fogták az egész karácsonyi díszítést és leszedték, hogy felkerülhessen az újévi díszkínálat.
Roppongi Hills bevásárlóközpontban egy karácsonyfa. A díszeket érdemes figyelni. Kb. ezer db kis mikulás és egyéb dísz van az állványon.
Közelebbi kép.
Az épület mögötti parkban alakították ki ezt a fényjátékot, kb. futball pálya méretben. Egyébként a kb. öt-hat perces fényjáték az Emirates légitársaság reklámja.
Egy aranyos reklám Sibujában egy curry üzlet ajtaján...
Minden eladó egyensapkában...
Egy 100 jenes bolt mikulás ruha választéka...
Karácsony környékén megindul az adománygyűjtés. Ómija állomás előtt az aktivisták.
Újév előtt szokás fenyőágat, rízsszalmából készült díszt és egyéb dolgokat a bejárati ajtó elé rakni, vagy a házban mocsi-t, rízspogácsát díszítésként kitenni. Ismerősöknek, rokonoknak újévi üdvözlőlapot küldenek, akár több száz darabot is. Lejjebb az egyik kedvencem...
Szóval közeledik az este, nyugalomban töltjük az időt, de azért a tv-t is bekapcsoltam, kíváncsiságból milyenek is a japán tévéadások szilveszter este?
Nos, ez a döntésem életem eddigi egyik legbizarabb tv-s élményemet hozta el nekem.
De erről majd a következő bejegyzésben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése