2014. január 21., kedd

A töpörtyű és a magyarok

 Három hete kezdtem egy bejegyzést írni "legbizarabb" tv-s élmény felvezetővel. (most tegyük félre, hogy még mindig nem fejeztem be...) Az élet mindig felülírja az ilyen "leg"-es fogadkozásokat. Mindig van lejjebb...
 Nemrég lettem tagja egy közösségi oldalon egy csoportnak, ami a Japánban élő magyarokat tömöríti. Onnan hallottam, hogy a 6-os csatorna (RSK TV, nálunk TBS) ma este, a Szekai no nihondzsin cuma va mita! (talán az így látták a világban élő japán feleségek fordítás lehetne jó rá) című műsor témája egy Magyarországon élő japán háziasszony, az ő családja, története lesz. Megnéztem a műsort és megint csak el kell mondanom, hogy tudok új élményekkel gazdagodni.
 De inkább nézzük is mi történt. Történetünk főhőse Asztalos Maszami (talán nem baj, ha név szerint említem, kb. 128 millió potenciális néző láthatta rajtam kívül a műsort) Budapesten egy III. kerületi házban él férjével és három gyönyörű gyerekével. Bemutatták a családot, a környezetüket, és megismerkedésük történetét. Nagyon érdekes volt és persze rögtön nosztalgikus érzések törtek fel bennem a Gellért fürdőt, a budapesti vágóképeket vagy a Balatont látva. Kiderült, hogy a hölgy családjában sem mindenki örült először a vegyes házasságnak, de aztán jó vége lett a dolognak.
 
 A műsor a mindennapi életük bemutatásával folytatódott. Jött a reggeli és előkerült a rádo, azaz a zsír. Merthogy a családfő bizony minden reggel azt eszik. Jóízűen és mosolyogva -Maszami szan legnagyobb bánatára- a család többi tagjával együtt. Előkerült a szalonna is, jól indul a reggel. A kalóriaértékekre roppant nagy figyelmet fordító japánok itt már elszörnyedtek, mivel az elfogyasztott kalória 1.800 kcal volt, ami az egész napi mennyiséget fedezi. Náluk. Mert hogy nálunk ezután jön a java! A háziasszony elindult bevásárolni a Csarnokba. Közben mutatták a világörökség részét képező földalattit -megint csak nosztalgia- és a Csarnokot. A vásárlás aztán gyorsan egy bizonyos dolog felé terelődött. Nem kerülgetem sokat: a központban a magyarok kedvenc rágcsája a töpörtyű állt. (ők mondták) Itt már nem bírta több celeb vendég. Ahogy a képeken is látszik, bizony kiült az arcukra a véleményük honfitársaink kedvencén.

 
 A stáb több vásárlót is megkérdezett, hogy a zsír meg a töpörtyű tényleg ennyire, és kiderült, hogy igen. Innen nem volt megállás! Ellátogatott a forgatócsoport a családfő szüleihez is. Persze ott is zsír és töpörtyű, meg hagyma. A stúdió forrong.




 
 Eljön a kegyelemdöfés. Végigkísérik a töpörtyű készítését. A stúdió kitör. Szép részletesen mutatják, hogy miből, hogyan és milyen lesz. Aztán a stúdió meg is kóstolhatja a valahonnan szerzett töpörtyűt. Az egyik bátor tesztalany -gyakori gasztro-műsor (bár nem tudom, hogy lehet e így hívni az olyan műsort, amiben az a lényeg, hogy sorra járják az éttermeket, étkezdéket egy jó ebédért) szereplő-, nem tudta hová tenni a tepertő ízét, míg a többiek fogalmazzunk úgy, nem tudtak barátságot kötni a jellegzetes ízzel.
 Mindenközben két magyar közreműködő is volt a stúdióban, Szandi és Adrienn, mindketten már tíz vagy annál hosszabb ideje élnek Japánban. Ha jól emlékszem mindketten elmajszoltak egy kis töpörtyűt.
Itt még előkerült a csipsz adó, meg a mindennapi testnevelés, és a paprika, mint nélkülözhetetlen vitaminforrás.
 
 A műsor folytatódott tovább. A következő téma a magyarok természete, jelleme volt. Hát igen. Ez sem lett az este folyamán az országimázs legerősebb eleme. Sajnos kiderült, hogy borúlátóak vagyunk, elég sötéten és pesszimistán látjuk a dolgokat. A legjobban az az egyetemista riportalany tetszett, aki most került be a felsőoktatásba. Eddig azért ő is örült. Majd jött a ráerősítés a sztereotípiára, hogy de neki ez nagy nehézséget is jelent, mert kiderült, hogy be kell fizetnie a tandíjat*. És mégis mennyit? Kb. 2.500 jent. A stúdió fetreng a nevetéstől.
(*itt egy kis javításra szorul a mondat, lásd lent a kommentekben)
Találtak még pár borúlátót is, hogy aztán jöjjön a következő pont. Megtudtam, hogy nagyon hiszünk a jóslásban. Rögtön el is látogattak egy jóshoz, ahol kiderült az egyébként fiatal és egészségesnek tűnő tanácsért érkező hölgyről a születési dátum alapján, hogy balsorsának oka, hogy egyik előző életében boszorkány volt és bizony csúnya halállal halt...
 
 Itt rögtön összehozták az öngyilkosságok magas számával az előzőeket. Kis kettősséget látott az egyik műsorvezető a gyönyörű fővárosunk -a Duna gyöngye elnevezése és a csodás esti panoráma-, ill. a sok-sok pesszimista és öngyilkos között. Nosza a magyar vendégek segítettek összekapcsolni a dolgot. A Lánc-híd például úgy került elő, mint az öngyilkosok egyik kedvenc helye. Hogy legalább valami szépet látva haljanak meg ahogy leugranak...
 Utolsónak hagyták még a Himnuszt. Ez számomra bonyolult téma, de ha a műsor szemszögéből és a japánok oldaláról nézem, akkor bizony a japánra lefordított és kielemzett himnuszunk sem mutatott sok pozitívumot. Az egyik idősebb celeb vendég a végén már-már megsajnálta Szandit és Adriennt a sok borzasztó dolgot hallva.

 
Hár nagyjából így láthatta ma este a tv előtt ülő japán polgár Maszami szan életét a távoli, pesszimista, zsír és töpörtyűevő országban...
Nem csodálom, hogy ezek alapján a műsor alatt az volt a felirat, hogy most már gyere haza Japánba!
 
Mindig van lejjebb. Kíváncsi vagyok mi lesz a következő.
 

17 megjegyzés:

  1. Markó sensei! Szerencsére nem minden japán látja így Magyarországot. Nah de valahol igazuk is van, ami ezt a műsort illeti..

    Amiért írok Neked: 2014 májusában még Japánban leszel?

    Sandy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia sandy! válaszoltam fb-n...

      Törlés
    2. Szia László. Érdekes ez a cikk, twtszik ahogy leirtad és hogy foglalkozol vele.

      Van olyan ismerősöd odakint kinek vannak kereskedelmi kapcsolatai ?

      Én egy olyan franchise hálózatot szeretnék kiépiteni ami a nemzetközi kapcsolatokra s kapcsolat,közösség épitésre épit.

      Mellé természetesen a bekapcsolódó kereskedelmi partnereknek a kultúráját,egészséges s ízletes ételeit is felszolgáljuk ůzleti ebédekhez., S nagyon jó japán szakács ismerősöm van,,de kereskedelemben partnerem nincs.

      Tudnál esetleg segiteni enben ?

      (Idővel kérlek ezt töröld,s ha kérhetem vefd fel velem a kapcsolatot.. A blogokhoz sajnos nem értek ; )

      Törlés
  2. Hehe. A forgatás viszont jó élmény volt Én élveztem

    VálaszTörlés
  3. Most nem azért, de senki ne mondja, hogy Japánban fenékig tejfel az élet... főleg külföldiként. Eléggé lejáratós műsornak nézett ki, és elég cikinek érzem, hogy egy-két japán ismerősöm látta. Próbáltak valami kedveset mondani, hogy nahát, de szép ország, meg hasonlók, de nem hiszem, hogy ezt szűrték le... Utálom a töpörtyűt, akiket meg ismerek, azok is ritkán eszik, még ha nincs is vele bajuk, de nekem úgy tűnt, hogy a műsor úgy mutatja be, mint valami teljesen mindennapi dolgot. Éljenek a sztereotípiák. Nem a túrógombócot mutogatják, vagy a tyúkhúslevest, lecsót, meg hasonlóakat... Zsírral kelünk és fekszünk. Persze... A végén a felirat meg teljesen kiakasztott. Úgy hat, hogy "Gyere haza abból a koszos, egészségtelen szörnyű országból! Mi itt mennyivel jobbak vagyunk"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Buku chan!
      A "koszos, egészségtelen szörnyű" jelzők azért nem szerepeltek a feliratban....

      Törlés
    2. Na, egy sikertelen üzenetküldés után még egyszer... :P
      Szóval azt látom, hogy az nincs benne, de nekem ha azt írják ki a képernyőre, hogy "Most már gyere vissza Japánba" akkor az azt sugallja, hogy ez egy rossz ország, ahonnan minél hamarabb haza kell menni. A megfogalmazás már csak saját, hogy ebből a mondatból kb. mi szűrődhet le a kedves nézőknek a műsor és a megszövegezés alapján.

      Egyébként nem értem, hogy miért ilyen egyoldalú a műsor bemutatása. Nem hiszem el, hogy csak negatív dolgokat lehet rólunk mutogatni. Persze, nem vagyunk szentek, de a japánok sem azok, akármennyire szeretem őket. Elég vicces, hogy pont ők dobálóznak öngyilkossági rátával, amikor alig maradnak el mögöttünk, és az első 10-ben ők is benne vannak. Azért akármennyire szeretem Japánt, az országot meg a kultúrát, ez azért meghaladta az ingerküszöbömet.

      Anno csináltam egy felmérést itt élő japánokkal (kb. 20 fő), hogy mit tartanak jobbnak és mit rosszabbnak Japánnál. És azért pozitív dolgokat is fel tudtak sorolni rendesen, és érdekes módon átfedés is volt anélkül, hogy tudtak volna egymás válaszáról, tehát nem csak amolyan kitalált dolgok voltak. Az pl. hogy a magyar zöldség és gyümölcs milyen finom és olcsó, gondolom nem említették a műsorban. Vagy hogy Japánhoz képest csendesebb, sok a zöld terület, meg hasonlóak.

      Törlés
  4. Jó, hogy ezt leírtad... Bár elég szomorú is amikről beszélsz. Én nem voltam még Japánban, és könnyen alkothatok véleményt így... könnyű lenne, így a porig alázni az egész szigetországot. Nyilván egyik ország sem makulátlan és egyik ország sem szereti, ha az imázsába taposnak. :/

    A pesszimizmus jogos... tény és való, nem vagyunk egy vidám népség. Ahogy a mondás tartja, sírva vigad a magyar. De azért a japánok inkább meg se szólaljanak a pesszimizmussal kapcsolatban. Ahhoz nem kell Japánba mennem, hogy utána olvassak statisztikáknak.

    Egyszóval, utálom mikor túlzásokba esnek egyesek, mindegy, hogy az negatív vagy pozitív... Nem reális... Mikor ilyeneket látok vagy hallok, mindig elgondolkozom, hogy mennyit hihetek el belőle.. Ezért szánalmas ez a világ.

    U.I.: Biztos, hogy 2500 jen volt az??? Tandíj?? Max. UV kerül annyiba! :D Ez nevetséges. Én nem tanulok orvosnak, csak egy mezei kereskedelem és marketing BA-n vagyok, de nekem kerül félévente ~140 000 jenbe a fősuli! És ez az évekkel folyamatosan nő! Itt egy átlagfizetés (értsd: minimálbér) ~ 37-40 000 jen körül mozog.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Veske JF!

      Megnéztem még egyszer a videóra felvett részeket a műsorból. Az egyetemista résznél az összeg stimmelt, de valóban nem a tandíj, hanem a regisztrácós díj volt 2.500 jen.... (bocsánat, késő éjszaka írtam a bejegyzést...)

      Törlés
  5. Én nem láttam a tegnapi műsort, de pont 1 perce kaptam egy mailt egy japán ismerősömtől, hogy látta, és megdöbbent a sok zsíros étel láttán..

    VálaszTörlés
  6. Hát ez az egész szerintem inkább japán részről elgondolkodtató, már hogy ilyen szuper intellektuális műsorokat tudnak készíteni (és nézni). A műsor a feleségekről szólna elméletileg, gyakorlatilag viszont a tepertőn és a negatívon lovagolnak... a szomorú az, hogy erre a nézők is partnerek...

    VálaszTörlés
  7. Megdöbbentő. O.O Én nem is jutok szóhoz, komolyan. Nem is tudom, min rökönyödjek meg jobban, azon, hogy hol van itt a másik ország és nemzet tisztelete vagy azon, hogy mennyire primitív és szűk látókörű a műsor. Mondjuk a japán televízióriportoktól eleve nem várok sokat (szívesen mutatnék néhányat egy Japánról szóló magyar dokumentumfilmben, mert azokon még a magyar televíziózás nem különösebben magas színvonalán nevelkedett magyar is felhörrenne, hogy "húwazz, ez azért durva").

    Abszolút egyetértek Alpakkával: ez a műsor őket minősíti, nem minket.

    A töpörtyű meg finom, és a libazsíros kenyér is lila hagymával.

    De mondjuk az is érdekes műsor lenne, ha a japán étkezési szokásokról egy tál natto vagy egy rád kacsintó polip alapján alkotnánk átfogó véleményt.

    A kulturális attaséink mit szólnak az ilyen műsorokhoz? Mert lehet, hogy a helyükben küldenék a csatornának néhány köcsögnyi trikolorral átkötött aludt tejet. Benne főtt rizzsel. (Á, csak viccelek, tudom, hogy ilyet nem lehet, mert abból nemzetközi konfliktus lenne, és kivonulna zsíros országunkból a Suzuki meg minden... XDDD)

    VálaszTörlés
  8. A műsorral kapcsolatban annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ez egy kereskedelmi adó és a természeténél fogva ugyanolyan primitív, alpári, mint az otthoni RTL Klub vagy TV2 műsorai, Győzikével, a Való Világgal, stb. Természetesen vannak kultúrált műsorok is más adókon, pl. tavaly előtt bemutattáj hazánk tájait a sekai no shaso kara című műsorban.

    VálaszTörlés
  9. Na, most már meg is néztem. Itt lehet megnézni:
    http://fc2.lk6.co/index.php?id=20140122VFtYgNt2

    Mondjuk az időt nézve, majdnem a fele a műsornak azért jó dolgokról szól (fürdő, Budapest, látnivalók, bemutatják a család életét, akik nem akármilyen házban tengetik életüket, stb.), kb. a 20. percnél kezdtek el áttérni a zsíros dolgokra, és onnantól gurult lefelé az egész.

    A zsíros dolgok meg a pesszimizmus szinte paródiába illett. Eléggé nagy elefántot csináltak a bolhából, de ez még csak hagyján, a többségen szinte nevetni lehetett. De amikor kinevetik szerencsétlen diákot, akinek szerintem jó ha BKV bérletre futja, szerintem az baromira nem vicces. Nem mindenkinek telik ám olyan házra, mint amit a dombon bemutattak.

    Aztán amin igazán kiakadtam, amikor dőlnek a nevetéstől, hogy "EZ a ti himnuszotok?" "EZ a nemzeti himnuszotok?" És felolvasnak a közepéből, ami a magyar nép viszontagságairól szól. Azt persze nem említik, hogy ennek a versnek a szerkezete az eleje és a vége egy könyörgés Istenhez, áldjon meg minket, és hozzon ránk szebb jövőt, és a középső részt nem szoktuk énekelni, csak értetlenül vihogtak, hogy ez a mi nemzeti himnuszunk. Igazából ez bántott a legjobban. Akármilyen nézettséghajhász showműsorról legyen szó, egy másik nemzet címere/zászlaja/himnusza olyan dolog szerintem, amit nem illik vicc tárgyává tenni.

    Ezen kívül a többi dolog nem akasztott ki annyira, mint előre gondoltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha esetleg más véletlenül ide tévedt is kíváncsi lenne a műsorra: http://video.fc2.com/content/20140122VFtYgNt2/ itt megtekintheti.
      A fent emlíett link már nem él

      Törlés
  10. Üdv mindenkinek (kicsit megkésve)!

    Sajnos még nem voltam japánban, és nem tudtam megnézni a linkelt videót sem, mert egy kukkot sem értek a weblapon írt szövegekből, de a leírások alapján úgy tűnt, hogy ha nem is a lejáratásra, de a figyelemfelkeltésre ment a dolog. Kereskedelmi TV-nél ez meg természetes.

    Személy szerint utálom a töpörtyűt, nagyon zsíros kajákat sem igazán eszek, de a pesszimizmust nyilvánvalóan érzem a környezetemben, meg általában az itthoni légkörben. Ami talán mindenkire ráragad, előbb-utóbb. Sajnálatos.

    A himnusszal kapcsolatban, meg általában mindennel, ami magyarsággal kapcsolatos önérzetünket támadja, szerintem lehetnénk elnézőbbek, rugalmasabbak. Úgy értem, nevethetnénk a dolgokon! A magyar emberek általában nagyon vérig tudnak sértődni, halálosan komolyan állnak a dolgokhoz, pedig egyszerűen, a japánok esetében is, ők is csak nevetni akarnak egy idegen "izén".

    Másrészről meg a himnuszunk mai formájában (ha jól tudom, nem mindig volt ilyen tempójú), nagyon lassú, melankolikus, elrévedésre késztet, és egyáltalán nem energizál. Inkább olyan beletörődés hangulata van. Most erre egy olyan nép, mint a japán, ami - legalábbis a művészetekben - annyira de annyira rugalmas, életteli és mindig változásra kész, mit reagálhat?
    Javítsatok ki, mert ezt csak alapvető benyomásokból szűröm le a japánok kapcsán, mindenesetre így látom.

    Japánba tervezek menni nagy valószínűséggel jövedelemszerző céllal, még ebben az évben. Nagyon, de nagyon szívesen vennék bárkitől tanácsot, segítséget, akinek tapasztalata van Japán kapcsán. Ki, hogy ment ki? Milyen céllal? A Certificate of Eligibility + vízum párost hogy intéztétek, hogy elfogadják? Milyen nyelvtudást ajánlotok? Kell e valamilyen védőoltás? Ilyesmik.

    Köszi, ha ír valaki! (mail-címet félek írni, de blogger profilomon megtaláljátok a sajátomat)

    VálaszTörlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés