2014. február 10., hétfő

Kunren! Kunren! 2. Meg egy kis hóesés

 Még az ősz folyamán írtam, hogy milyen nagy figyelmet fordítanak Japánban a tűz-, katasztrófa-, és egyéb védelmi gyakorlatokra. Akkor ennek keretében volt a centerben katasztrófavédelmi képzés.
 A múlt héten újra tartottak egy ilyen gyakorlatot, ahol az eddigiek mellett a füstön keresztül való menekülést és egy földrengés szimulátort is beépítették a programba. A füstön keresztül való menekülés eszembe juttatta a régi katona élményeimet, amikor a gyakorló téren füstgránátok között kellett kúszni-mászni... Régi szép idők! Most csak egy kendő kellett és egy partner, akivel át kellett jutni a sátron.
   Új volt viszont a földrengés szimulátor. Egy félig nyitott teherautó szolgált erre a célra, amiben be volt rendezve egy kis szoba, asztallal és négy székkel. Aki ki akarta próbálni, először is japán módra szépen levetette a cipőjét, beült a szimulátorba majd a figyelmeztetések és alap instrukciók után indult a műsor. Egy hetes erősségű földrengést imitáltak. Mind függőlegesen, mind vízszintesen rázkódott (rázott) a gép. Ha nem lett vona rögzítve a szék és az asztal talán a szomszédom nyakában kötök ki. Így inkább az asztalba kapaszkodtam. Nem tartott tovább húsz másodpercnél az egész. Mégis nagyon hosszúnak tűnt ez a rövidke kis idő...
 
 Önkéntelenül is felötlik az emberben, hogy mi van, ha valóban jön egy ilyen óriási földrengés? Nem kell messzire visszamenni az időben, márciusban lesz három éve az észak-kelet japáni földrengésnek, ami kilences erősségű volt. Sokan szeretnének máshol élni és nem otthon Magyarországon. Na én ezzel pont fordítva vagyok. Nagyon szeretnék otthon lenni és nem itt, ha jön a következő óriási földrengés. Megmosolyogja az ember az áruházban a külön polcon a katasztrófa esetére külön gyűjtött eszközöket, de sajnos itt nagy a valószínűsége annak, hogy egyszer majd kell is a takaró vagy a dinamós elemlámpa.
Az áruházban külön rész van a vészhelyzet esetén használatos holmiknak.
 
 
 A hétvégén sok ezer lakásban ki is próbálhatták aztán az áram nélkül maradók a lámpát, takarót. Történt ugyanis, hogy húsz éve nem látott ítéletidő köszöntött Japánra. A keleti part északtól egész délig rengeteg csapadékot kapott, ráadásul mindezt hó formájában, mert a hőmérséklet sokszor nulla fok alatt volt. Tokióban 22-27 cm-es hó esett, északabbra pedig az 50 cm-t is meghaladta a lehullott hó. Igen, tél van és akkor hóesés -mondhatja azonnal mindenki, aki Hokkaidón vagy legalábbis Magyarországon él, de Tokióban és környékén ez nem átlagos időjárás. Sőt. Egy átlagos télen egy edzettebb vállalati alkalmazott simán öltönyben jár dolgozni egész télen, sálat legfeljebb a divat miatt köt a nyakába. Ehhez képest a múlt héten kedden már esett a hó. Ezzel sokat letudottnak vették az idei telet. Pénteken aztán újra rákezdett és gyakorlatilag egy teljes napon át havazott. Az eredmény 12 halott, majd 1.300 sérült, aki a hó miatt szenvedett kisebb-nagyobb sérülést, meg több ezer ember, aki a reptereken ragadt, mert törölték a járatát. Százezernél is többre tették azok számát, akiket a vasúti közlekedéseben valahogy érintett a havazás miatti fennakadás. Pedig a média összes csatornája folyamatosan azt ismételte, hogy, aki teheti ne menjen sehova...
 Ez rám is vonatkozott (volna), de én is elmentem megnézni egy japán nyelvi szónokversenyt a szomszéd állomásig. A vége az lett, hogy visszafelé 35 percet vártam a vonatra (5-8 percenként jár elvileg és nem panaszkodni akarok ezzel, csak érzékeltetni, hogy ez már bizony itt nagy késés) és még szerencsém volt. A centerből többen síelni mentek a hétvégén. Közben az autópályát lezárták, így visszafelé kis utakon nagy dugóban 16 órásra nyúlt a hazaútjuk. Ehhez jött még hétvégére egy kis orkán erejű szél és végül az egész megkoronázásaként a tv-ben megjelent, hogy valahol ismét földrengés volt. Így festett valahogy a szombati nap egész éjjelig. Vasárnap reggel pedig gyönyörű napsütés, jó idő....
Vonatra várva. Persze ilyenkor mindig a másik irányba tartó vonat közlekedik sűrűbben.
 
 Az állomás előtt.
 
 Utcakép szombat este.
 
 Kb. 22 cm hó esett...
 
 A képen látható sarki vendéglőnek nem tudom mekkora forgalma lehetett aznap...
 
A kézbesítőnek sem volt könnyű napja...

1 megjegyzés:

  1. A sok vidéki munka hatása, hogy azt sem tudtam, hogy újabb három bejegyzés volt két hét alatt...

    VálaszTörlés