2013. szeptember 29., vasárnap

Indul a kaland

 Sosem írtam még blogot. Nem is éreztem nagy elszántságot hozzá. Eddig. Most mégis elhatároztam, hogy minden ellenérzésem ellenére íly módon is megosztom a velem történő dolgokat, hogy a Magyarországon lévő tanítványok, barátok és ismerősök nyomon tudják követni, hogy mit is csinálok az egy éves kinttartózkodásom során. Kezdő blog lesz. Olyan, ahol rá lehet majd csodálkozni egyszerű, mindennapos dolgokra, amik máshogy vannak otthon és itt Japánban. Képes, hogy mindenki, aki olvassa kicsit bele tudja képzelni magát az itteni életbe. (Meg persze azért, hogy legyen értelme, hogy elcipeltem az egész fotós táskám) És személyes, hogy a Momijis diákok -akiket hátrahagytam Budapesten- érezzék, hogy azért nem felejtettem el őket. 

 Minden repülést egyre kevésbé várok. Hetedszer indultam Japánba, és szó mi szó, ez alkalommal elég kis lélekvesztő vitt Bécsig. Utána már legalább nem azon izgultam, hogy nekem kell e hajtanom a propellert.

Filmekben mérem az utat. Most négy filmet sikerült megnéznem zsinórban, csak kedves szomszédaim járkálása szakította meg az izgalmakat. Az ötödik film felénél érkeztünk meg. Tavaly tavasszal pont kifogtuk, nem volt jó az üléshez tartozó kis kijelző, ezzel most nem volt gond. Sőt, a beépített tabletek kifejezetten tetszettek. Hiába, a légitársaságok is haladnak a korral. 

 Szóval hetedszer érkeztem meg Japánba. A reptéren kis búcsúzkodás, a zalaegerszegi Griff bábszínház és néhány hajdúnánási zenész is ugyanazzal a géppel utazott Japánba egy kilenc napos vendégjátékra. Őrájuk még egy nyolc órás buszút várt a végcélt jelentő Toyamáig. (Mivel én is zalai vagyok nagyon örültem a találkozásnak. Egy link róluk: Griff Bábszínház
Búcsúzkodás után belépés. Tavaly változott a külföldiek regisztrációja, már a reptéren kiállítják a tartózkodást igazoló kártyát. Egy perc alatt, ott az ablaknál. Fényképes kis műanyag kártya, amiért eddig az illetékes polgármesteri hivatalba kellett elmenni. Mondhatni felhasználóbarát.
Kijött a reptérre egy kedves japán ismerős: Makino san, akit a momijis diákoknak talán nem kell bemutatni. 
Rögtön elkísérte két barátja is, akikkel már tavaly tavasszal is sikerült jó kis közös programokat szervezni. 
Bepakolás, indulás a Centerbe. 
Ja igen, hogy miért is vagyok most Japánban. Egy japán nyelvtanári mesterképzésre nyertem ösztöndíjat, amit a Japán Alapítvány és a GRIPS Egyetem közösen bonyolít. Az oktatás is e két intézményben zajlik, főleg az Alapítvány kita-urawai továbbképző központjában. Ha minden jól megy itt szerzek mester diplomát egy év múlva. 

5 megjegyzés:

  1. Köszönjük! Nyomon fogjuk követni végig!

    A Varga Testvérek

    VálaszTörlés
  2. Sensei...orulok hogy egyben megerkeztel. Novemberben talalkozunk...^^

    VálaszTörlés
  3. 長旅おつかれさまでした。。。日本はたのしいですか。てんきはいいですか。いいな。わたしたちも日本に行きたい。。。KaoriとIlles

    VálaszTörlés
  4. こんにちは、先生! Végre még valaki, aki blogot ír, ha már a legtöbb kint lévő évfolyamtársam nem akar :) Egyúttal ajánlanám az enyémet: http://nipponfold.wordpress.com ;) Jó tanulást/kutatást/japánozást/stb.-t kívánok Oszakából! :) H. Dani

    VálaszTörlés
  5. Örülök, hogy rászántad magad a blogolásra, reméltem, hogy így lesz. Érdeklődve várom, nézem, olvasom.

    VálaszTörlés