Ma teljesen más téma kerül a bejegyzésbe.
Sajnos rászoktam a tv nézésre. Egy kb. tíz négyzetméteres szobában mágikus ereje van a televíziónak, legyen a készülék bármilyen kicsi. Időm legnagyobb részét a csatornák közötti keresgélés teszi ki, de kezdem kiismerni magam a főzős/ csoportos hülyeség/ krimi és egyéb műsorok között... Még biztos, hogy fogok néhány bejegyzést szánni a japán tv-re, mint jelenségre.
Tegnap viszont egy politikai műsor ragadta meg a figyelmemet. Nyugalom, nem lesz mély politikai eszmefuttatás a japán, és főleg nem a magyar politika helyzetéről, de elgondolkodtató volt Abe Sinzó miniszterelnök hivatalos bejelentése -miszerint: 8%-ra emelik az ÁFÁ-t a következő pénzügyi évtől, azaz 2014. április elsejétől- és az azutáni riportok.
Az ÁFA jelenleg 5%. Ez fog tehát három százalékkal emelkedni. Otthonról nézve ez smafu. Itt viszont, ha jól tudom 1997-ben történt utoljára áfaemelés. (Akkor 3%-ról 5%-ra). Abe kormányfő elmondta, hogy miért van rá szükség, mennyi pénzt várnak az intézkedéstől, mire fogják felhasználni, stb. (Egyébként itt egy link a téma iránt édeklődőknek)
Szóval tv műsor a dologról, majd megkérdezték az utca emberét. Általában természetesen nem örültek a megkérdezettek, amit a négy, érzelmet kifejező bábu felmutatásával még inkább nyomatékosíthattak is. A háziasszony a gyerekre költendő óriási költségtöbbletére panaszkodott, míg más a rendszeres megtakarításait féltette. És akkor jött a csomagolt ételeket áruló nénike, aki varjúként károgta, hogy már a múltkori dolognak sem lett jó vége (értsd a 15 évvel ezelőtti áfaemelésnek), mert azóta csak csökken a forgalma. És szerinte ez biztos így lesz most is...
Ami eszembe jutott, az egy esetleges magyarországi párhuzam... de hagyjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése