Három hete kezdtem egy bejegyzést írni "legbizarabb" tv-s élmény felvezetővel. (most tegyük félre, hogy még mindig nem fejeztem be...) Az élet mindig felülírja az ilyen "leg"-es fogadkozásokat. Mindig van lejjebb...
Nemrég lettem tagja egy közösségi oldalon egy csoportnak, ami a Japánban élő magyarokat tömöríti. Onnan hallottam, hogy a 6-os csatorna (RSK TV, nálunk TBS) ma este, a Szekai no nihondzsin cuma va mita! (talán az így látták a világban élő japán feleségek fordítás lehetne jó rá) című műsor témája egy Magyarországon élő japán háziasszony, az ő családja, története lesz. Megnéztem a műsort és megint csak el kell mondanom, hogy tudok új élményekkel gazdagodni.
De inkább nézzük is mi történt. Történetünk főhőse Asztalos Maszami (talán nem baj, ha név szerint említem, kb. 128 millió potenciális néző láthatta rajtam kívül a műsort) Budapesten egy III. kerületi házban él férjével és három gyönyörű gyerekével. Bemutatták a családot, a környezetüket, és megismerkedésük történetét. Nagyon érdekes volt és persze rögtön nosztalgikus érzések törtek fel bennem a Gellért fürdőt, a budapesti vágóképeket vagy a Balatont látva. Kiderült, hogy a hölgy családjában sem mindenki örült először a vegyes házasságnak, de aztán jó vége lett a dolognak.
A műsor a mindennapi életük bemutatásával folytatódott. Jött a reggeli és előkerült a rádo, azaz a zsír. Merthogy a családfő bizony minden reggel azt eszik. Jóízűen és mosolyogva -Maszami szan legnagyobb bánatára- a család többi tagjával együtt. Előkerült a szalonna is, jól indul a reggel. A kalóriaértékekre roppant nagy figyelmet fordító japánok itt már elszörnyedtek, mivel az elfogyasztott kalória 1.800 kcal volt, ami az egész napi mennyiséget fedezi. Náluk. Mert hogy nálunk ezután jön a java! A háziasszony elindult bevásárolni a Csarnokba. Közben mutatták a világörökség részét képező földalattit -megint csak nosztalgia- és a Csarnokot. A vásárlás aztán gyorsan egy bizonyos dolog felé terelődött. Nem kerülgetem sokat: a központban a magyarok kedvenc rágcsája a töpörtyű állt. (ők mondták) Itt már nem bírta több celeb vendég. Ahogy a képeken is látszik, bizony kiült az arcukra a véleményük honfitársaink kedvencén.
A stáb több vásárlót is megkérdezett, hogy a zsír meg a töpörtyű tényleg ennyire, és kiderült, hogy igen. Innen nem volt megállás! Ellátogatott a forgatócsoport a családfő szüleihez is. Persze ott is zsír és töpörtyű, meg hagyma. A stúdió forrong.
Eljön a kegyelemdöfés. Végigkísérik a töpörtyű készítését. A stúdió kitör. Szép részletesen mutatják, hogy miből, hogyan és milyen lesz. Aztán a stúdió meg is kóstolhatja a valahonnan szerzett töpörtyűt. Az egyik bátor tesztalany -gyakori gasztro-műsor (bár nem tudom, hogy lehet e így hívni az olyan műsort, amiben az a lényeg, hogy sorra járják az éttermeket, étkezdéket egy jó ebédért) szereplő-, nem tudta hová tenni a tepertő ízét, míg a többiek fogalmazzunk úgy, nem tudtak barátságot kötni a jellegzetes ízzel.
Mindenközben két magyar közreműködő is volt a stúdióban, Szandi és Adrienn, mindketten már tíz vagy annál hosszabb ideje élnek Japánban. Ha jól emlékszem mindketten elmajszoltak egy kis töpörtyűt.
Itt még előkerült a csipsz adó, meg a mindennapi testnevelés, és a paprika, mint nélkülözhetetlen vitaminforrás.
A műsor folytatódott tovább. A következő téma a magyarok természete, jelleme volt. Hát igen. Ez sem lett az este folyamán az országimázs legerősebb eleme. Sajnos kiderült, hogy borúlátóak vagyunk, elég sötéten és pesszimistán látjuk a dolgokat. A legjobban az az egyetemista riportalany tetszett, aki most került be a felsőoktatásba. Eddig azért ő is örült. Majd jött a ráerősítés a sztereotípiára, hogy de neki ez nagy nehézséget is jelent, mert kiderült, hogy be kell fizetnie a tandíjat*. És mégis mennyit? Kb. 2.500 jent. A stúdió fetreng a nevetéstől.
(*itt egy kis javításra szorul a mondat, lásd lent a kommentekben)
Találtak még pár borúlátót is, hogy aztán jöjjön a következő pont. Megtudtam, hogy nagyon hiszünk a jóslásban. Rögtön el is látogattak egy jóshoz, ahol kiderült az egyébként fiatal és egészségesnek tűnő tanácsért érkező hölgyről a születési dátum alapján, hogy balsorsának oka, hogy egyik előző életében boszorkány volt és bizony csúnya halállal halt...
Itt rögtön összehozták az öngyilkosságok magas számával az előzőeket. Kis kettősséget látott az egyik műsorvezető a gyönyörű fővárosunk -a Duna gyöngye elnevezése és a csodás esti panoráma-, ill. a sok-sok pesszimista és öngyilkos között. Nosza a magyar vendégek segítettek összekapcsolni a dolgot. A Lánc-híd például úgy került elő, mint az öngyilkosok egyik kedvenc helye. Hogy legalább valami szépet látva haljanak meg ahogy leugranak...
Utolsónak hagyták még a Himnuszt. Ez számomra bonyolult téma, de ha a műsor szemszögéből és a japánok oldaláról nézem, akkor bizony a japánra lefordított és kielemzett himnuszunk sem mutatott sok pozitívumot. Az egyik idősebb celeb vendég a végén már-már megsajnálta Szandit és Adriennt a sok borzasztó dolgot hallva.
Hár nagyjából így láthatta ma este a tv előtt ülő japán polgár Maszami szan életét a távoli, pesszimista, zsír és töpörtyűevő országban...
Nem csodálom, hogy ezek alapján a műsor alatt az volt a felirat, hogy most már gyere haza Japánba!
Mindig van lejjebb. Kíváncsi vagyok mi lesz a következő.
